Alkonyat szelte át a kék eget. Amanda kis fekete ronggyal az ablakot törülgette. Folyton Robin, a fiúján járt az esze.
– Vajon mit csinálhat most? – kérdezte magától
A kezébe vett egy könyvet, de elálmosodott rajta. Judit éppen a tévét nézte, egy kabaréműsort. Átment Amandához, de azt látja, hogy fekszik hanyatt az ágyon s nagyokat horkol.
A lány hamarosan felébredt s feltesz a gázra magának egy kis feketét. Mostanában alvászavarai vannak. Judit hamarosan kikapcsolta a tévét. Ment bevásárolni, hisz a hűtőszekrényük üres volt. A postaládához érve egy levelet talál. Amandának jött. Mielőtt ment volna bevásárolni, megnyomta a kapucsengőt.
– Egy levél jött neked!
Amanda azonnal rohant lefelé a lépcsőn. Majd elbúcsúztak. Amanda lihegve felér s tépi-szaggatja a levelet. Robi az, benne aggasztó sorokkal.
„Ne haragudj Amanda, de katona vagyok, jól tudod s parancsot adtak, hogy Pécsre kell mennünk a közlegényekkel együtt. Majd hétvégén találkozunk, de addig nem! Remélem, megértesz! Minden jót, Baka Róbert!”
Amanda dühében szétszaggatja a levelet. Már úgy várta, hogy beszélgessenek. De ez most elmarad.
Az ablakhoz áll ismét s könnyek jelennek meg a szemein. Fáj neki a szerelem. Mikor anyja hazajött, lepakolta a szatyrokat s benézett a lány szobájába.
A lány úgy tett, mintha nem sírt volna.
– Miért olyan vörös a képed?
– Nem tudom.
– Sírtál?
– Már miért sírtam volna?
– Mi volt abban a levélben?
– Semmi érdekes!
– Hoztam egy kis fánkot, gyere, egyél!
Amandának egyáltalán nem volt étvágya. Behúzódzkodott az ágy szélére, és olvasni kezdett egy Stendhal regényt.
