Anyám úgy sírt, hogy befele könnyezett
mint sebesült madár, aki nem talál
kiutat, mert nyolc lakattal elzárták
előle a menekülő utat.
Mi nyolcan voltunk lakat s ő a ketrec
apámnál volt a kulcs, s nem volt kecmec
minket kinyitott s a ketrecben anyám
de mindig úgy szólította: Babám.
Anyám úgy sírt, hogy sosem látta senki
csak a gyermeke az, aki megsejti
hogy anya nem boldog , tán boldogtalan
öröké az arca mosolytalan.
