Nem tudom, mit szóljak Hozzád;
Azt látom, oly’ szép az orcád,
Szép, hosszú hajad, csillogó szemed-
Szívemnek öröm egy pár perc Veled!
Lányomnak is néztek már,
Amikor beszélgettünk,
Nem vagyunk mi rokonság,
Csak egy városban születtünk.
Te vagy a szép nagy házban,
Én pedig a ház előtt-
Nincs ezzel baj túl nagy;
Örülök, hogy itt vagy!
Bár lenne a földön minden lány
Egyszerűen szép és közvetlen!-
Mert nem egy-két lány
Volt velem kegyetlen.
De Te mégis, mikor találkozunk,
Oly’ kedves vagy hozzám, barátkozunk;
Nem szégyelled karton-almom,
Nem szégyelled társaságom.
Köszönöm!
Likes
Nincs hozzászólás