Csak az élmény kell
Fedél Nélkül Nyári Tábor
Csopak, 2024.08.30-09.02.
„A hosszú és jó életet nem évekkel, hanem élményekkel és megismeréssel mérik.”
Popper Péter
A fenti gondolat jegyében szerveztük idei, 15. Nyári Táborunkat is, ahol terjesztőink, szerzőink, önkénteseink és kollegáink (összesen huszonegyen) közösen gyűjthettek „a hosszú és jó élethez” muníciót. A hétvége eseményekkel teli volt, születtek új barátságok, versek és festmények, dalolva ünnepeltünk és sírva búcsúztattunk, piacoztunk, pancsoltunk, játszottunk, nosztalgiáztunk. Együtt voltunk.
A képek többet mondanak minden szónál – így a fotósok, na de mi irodalmárokkal (is) utaztunk.
Pollák László: Ó, Balcsi
Mint minden nyár végén, idén is megtiszteltük látogatásunkkal a Balatont. A vonat késését hamar elfelejtettük, látván nagyszerű szállásunkat. Kisebb, nagyobb apartmanok, felszerelve mindenféle jóval. Nekünk, másfél szobás lakrész jutott, jómagam egyedül a kisszobában, csak magamnak horkoltam.
Amíg a vacsi főtt, a társaság játszott, kártya, labda, tollaslabda, sőt néhányan még este lementek a partra, üdvözölni a Balaton vizét. Visszatérvén hangosan újságolták, harminc fok a tó hőmérséklete. Ebből egyből tudtam, csak a szélén csobbantak. Másnap beigazolódott sejtelmem, part közvetlen közelében tényleg oly meleg volt a víz, mintha fürdőkád lenne a Balcsi, ötven méterrel beljebb viszont kellemesen hűvösebb.
Szombaton megérkezett a Gábor páros is, Emesével megszépítve. Én sehogy se értem, hogy lehet ilyen csúnya, szakállas bácsinak ilyen gyönyörű felesége. Talán az esze, meg a keze miatt? Apropó, keze! Festeni nagyon tud az én Váradi Gábor barátom, gyorsan el is raboltam azzal az ürüggyel, hogy rengeteg mesélni valóm van, és furdalja az oldalam a kíváncsiság, mi minden történt vele az elmúlt évben. Sanda célom is akadt, rá akartam venni, engedélyezze, hogy egyik képe legszebb része felkerülhessen legújabb könyvem borítójára.
Borzasztóan meglepődtem, hogy egyből beleegyezett. Maradt másfél napunk agyalni a részleteken. Persze nem egyfolytában. Csak időnként, úgy tizenvalahány percekig.
A szombati program: délelőtt bolhapiac, délután strand. Csopak eléggé drága hely, az ember azonban nem azért ugrik le a Balcsira, hogy fogához verje a garast. És ezzel nem csak én értek egyet. Tele volt a drága belépőjű fürdőhely, de mi azért még befértünk. Nagyszerűen éreztük magunkat, ráadásul aznap sehol senki sem fulladt bele a tóba. Estefelé zivatar is kerekedett.
Vacsorára csülkös babgulyás, amiben annyi sertéscomb főtt, mint a bab, meg a zöldség együtt véve, és csülökből is annyi, mint a színhúsból. Betermeltem két nagy adaggal. Talán fel sem tudtam volna állni, úgy jóllaktam, ám nem is kellett, mert Orsi tündér és Anika tündér elvitte az edényeket, letörölte az asztalt, és máris kezdődött a römi parti. Nagyra becsült, okos fotóriporterünk, Csanádi Gabi hazaindult, festő Gabi pedig, na, vajon mit tett, festeni kezdett.
A hosszú hétvége tetőpontja azonban a vasárnap volt. Igaz, a Váradi házaspár délután elhagyott bennünket, de jött helyettük három csinos hölgy vendégünk: Ildikó, Panna, Rita. Júliusban Panna még igen kedves kolleginánk volt, Csopakon történt meg a hivatalos búcsúztatása.
A nap fénypontja viszont a triumvirátus szülinapi ünnepsége lett. Szamóca fújta el az égő gyertyákat, Janó engedélyt kapott, hogy főzzön, tíz perccel idősebb nővére, Évi felszeletelte az óriási tortát. Évi fia, Manó, aki néhány éve még szeleburdi kis zsiványként nevettetett meg engem, sokat komolyodott tavaly nyár óta, de így is csupa csoki lett tortaevés közben.
Mint mindennek, a hosszú hétvégének is vége lett. Ezúton is köszönjük a szerkesztőségnek a kiváló szervezést, az önkénteseknek a vidám pillanatokat, a Stronger Roots programnak pedig a finanszírozáshoz való hozzájárulását. Nagyon remélem, jövőre is alkalmunk lesz meglátogatni a Balatont.
A projekt a NIOK Alapítvány – Nonprofit.hu Stronger Roots programjának keretében valósult meg, az Európai Unió Polgárok, Esélyegyenlőség, Jogok és Értékek (CERV) programjának finanszírozásával.
