Leszarom, hogy nincs családom,
nem volt s talán nem lehet:
csöves vagyok – hajléktalan
utálnak az istenek.
Fogazatom tökéletes:
mely a hiányt illeti,
kívül sárga, belül porlad
a fogászt sem ismeri.
Hajam helyén bőr növekszik
mely leér a seggemig,
fejem búbja folyton viszket,
vakargatom reggelig.
Nem terem meg lapulevél,
a városi betonon,
muszáj lett a Wc-papír,
(az orromat befogom)
Ujjaimat sem használom
már Wc-papír gyanánt,
nem menő a szar-grafiti
az ingyenkonyhák falán.
Néhanapján megmosakszom:
a vízzel gyöngéd vagyok:
nehogy elkopjon a bőröm
pofámról s úgy hagyom.
A sarokban áll a zoknim:
oda menni sem merek,
ha megteszem, agyam, gyomrom
hanyatt-homlok hempereg.
Nagy vidámság ez az élet,
gyere – próbáld ki velem,
csótányt csapunk, turhát köpünk.
esténként meg – rád verem…
A vers Samudovszky Adrián előadásában meghallgatható itt:
