Hogy miről is jutott eszembe ez a téma?
Valahol olvastam, hogy július első hétvégéjén, Ásotthalomtól (a Bűbáj földjétől), ahol a Rózsa Sándor Élményház mellett Hajdújárásig, a határokon átívelő szerb-magyar barátságot erősítő vidám rendezvényeket tartanak, a környék nagyra becsült fiának születésnapja alkalmából.
Nevezetesen Rózsa Sándor Fesztivált, annak tiszteletére, hogy 1813. július 10-től 1872. november 22.-ig itt élt, és alkotott Rózsa Sándor.
Hát nabazdmeg!
Voltak még híres betyárvezérek, mint az Alföldön, Angyal (Ónody) Bandi, a Dunántúlon Sobri Jóska, és helyettese Milfajt Ferkó, a Mátra és a Bükk rengetegében betyárkodó Vidróczki Márton és az utolsó betyárok egyike, Savanyó Jóska. De ők már csak utánérzések voltak, és gondolom az a 88 betyár is, akiknek nevük sem maradt fent, de egyformán végződött a karrierjük, úgy, mint kötél által. Nekik nem volt annyira jó a piárjuk, mint fent említett Rózsa Sándornak, akit amúgy a keresztségben még, Ruzsának hívtak, aminek ugye semmi értelme nem lett volna, gondolom ezért is virágzott ki a neve.
Tehát 1813 – egy júliusi napon – megszületett a kis rózsabimbó. Nem volt nagy felhajtás miatta, mert a legenda szerint aznap éget le a házuk. Így akadt más ünnepelni való is.
Tragikusan hamar 12 éves korában elvesztette édesapját, akit vagy felakasztottak lólopásért, vagy „B” verzió, Bácskán munka közben (rablás) önvédelemből agyonütött a felháborodott tulaj. Mostanra már csak a végeredmény a biztos. Így Sanya „férfi minta” nélkül volt kénytelen felcseperedni. Manapság, ha ilyen történt volna, akkor a tárgyalásain beszámítják a sivár gyermekkorát, és így csak egyszer ítélték volna halálra.
De hagyjuk a nosztalgiát!
Felcseperedvén majdnem rendes ember lett. Az amúgy analfabéta gyermek addigra már három nyelven beszélt. (Az nem lehet mondani, hogy írt, és olvasott.) Történt ugyanis, hogy Erzsi néni (Kántor Erzsébet) a kedves mama, beadta a gyermeket OKJ-és kovácsipari tanulónak. A mester egy hirtelen kezű ember volt, de Sándor még hirtelenebb, és így megtörtént az a csúfság, hogy egy vascsővel megigazgatta a tanító bácsi auráját. Tanár nélkül maradt. Saját kezébe kellett venni a sorsát. Indított egy magán vállalkozást, és abban dolgozott. Naponta eljárt lopni, fosztogatni, nagy néha gyilkolni. 23-éves korában sajnálatos módon be kellett zárnia a vállalkozását, mert új lakcíme lett. Lakcímkártyáját a szegedi Csillag börtön címére állították ki. Innen megszökött, és folytatta a szakmáját. Hatvan kitudódott bűncselekménye volt. Tanyákat rabolt ki, teheneket, lovakat hajtott el, és az odáig 30 embert gyilkolt meg kegyetlen brutalitással.
Illik a betyárok történetéhez romantikus szálakat is kötni. Álljon itt egy kis színes, az életéből. Sajnálatos módon kevés ilyet találni, mert egy pillanat megállása sem volt két rablás között. Így inkább a szakmai karrierjét építgette, minthogy szoknyák után futkosson.
Annyit azért érdemes megemlíteni, hogy néha napján a kocsmárosnéktól csókot lopott jó pénzért. Volt aztán még egy Gyémánt Fanni nevű hölgy ismerőse, aki aztán úgy beépült a rablóbandájába, hogy Sándornak annyi szarva nőt, mint egy kosár csigának. Fanni megúszta annyival, hogy elzavarták a bandától. Aztán volt neki az Eszter, akitől két fia született. Boldogan éldegéltek míg nem egyszer csak Eszter férje orvul hazatért valami háborúból, és nehezményezte, hogy mikor elment négy gyermeke volt, most meg hat. Szóval ez is egy igazi kudarctörténet volt Sándorunknak. A filmből ismert Veszelka Juliska a „hí be csúf,” csak egy fake news volt.
De térjünk vissza Rózsa Sándor a piárjának alakulására. Az egyszerű (M1-en szocializálódott) nép legendákat font köréje. Például, hogy csak a gazdagokat fosztotta ki. A szegényeket békén hagyta. Ez természetesen így is volt. Mit lopott volna a csóróktól? Semmit.
Nézzük a személyéhez kapcsolódó leírásokat. Bár csak 165 cm volt, a tanyavilágban, mint magas daliás férfi szerepelt, komor szürke tekintettel. Gondolom ez csak szürkületkor látszódott tisztán. Egyesek azt is tudni vélték, hogy mikor a mi Sándorunk, fülét a földhöz tapasztotta, mint Csingacsguk a Nagy Kígyó, meg tudta mondani, hogy szekér közeledik balról. A pancser a lovak színét nem hallotta. És pont az ilyen figyelmetlenség okozta elfogását. A vidéki legenda szerint, megbotlott a lova, és így került Kufstein várába. Szörnyű, hogy egy botor ló miatt ért véget egy karrier. De ez már a szabadságharc leverése után történt.
Apropó szabadságharc. 1848. október 13.-án a Honvédelmi Bizottmány amnesztiában részesítette. Szabadcsapatot szervezett a hasonszőrű többi gazemberből, és éljen a szabadság, meg talpra magyar! De ez is valahogy félrement. Asbóth Lajos ezredes az Ezeres nevű falu lefegyverzésére vezényelte ki ezt az arany csapatot. Valamit nagyon félreérthettek, mert kiirtották az egész falut.
Innentől megint bejelentett állás nélkül maradt főhősünk.
Visszatérve a lovas balesetére, aminek következtében népdalok szerint (cseppet barokkos túlzással) elfogták a bitangot, hát nem egészen így volt.
Egy igaz barátjának anyagi jellegű problémái voltak, és a kitűzött vérdíjból gondolta megoldani a likviditását. A korrekt eljárása következtében valóban rendeződött az anyagi helyzete. Így aztán hősünket 15 évre bekvártélyozták Kufstein várába. Állítólag az egyik legjobb cellát kapta a bástya manzárdjában, ahonnan kilátása nyílt az Inn völgyére. Az élelmes fegyőrök hétvégenként, jó pénzért a cellájához engedték kíváncsiskodókat. Ekkor készült az az ikonikus fotó is róla, ahogy heverészik bő gatyában a szalmán. Az újságíró kis színes cikket akart a hétvégi számba, ezért felkereste a betyárt. Látta, hogy nagyon csöves a Sándor öltözete a fotóhoz, ezért az egyik cellából egy csinosabb gyilkostól elkérte a jól szabott nadrágját, és ezt adták rá mikor fényképezték. Körülbelül ennyi izgalom volt az életében a raboskodása idején. Aztán egyszer csak valami főhercegi születésnap alkalmából amnesztiát kapott. Gondolta most már végre megkomolyodik, elvesz valami nőt és boldogan élnek stb.
De a sors ellene volt. A nőt el kell tartani, öltöztetni, etetni, itatni, szórakozni vinni, így aztán megint előkerült a ládafiából a fokos, a pisztoly, és senki nem csodálkozott, mikor visszatapsolták a börtönőrök. Szamosújvári börtönben halt meg tbc-ben. Pedig jobbat érdemelt volna.
Kötelet!
A betyár celeb Földes Eszter előadásában meghallgatható itt:
