737. szám Vers

KÁLVÁRIA szonettkoszorú VI.

Szerző:

I.G.-nak

 

VI.

 

S áthatja lelkemet égi fényed –

Hogy tisztelhetném éteri lényed?

Tíz szótag – a tíz parancsolatért! 

 

Lelkem odaadnám egy szép dalért,

egy jó versért az egész életem!

Ritmust skandáltam hosszú éveken,

a ma sem érlel számomra babért. 

 

Hálával tartozom minden napért:    

a halál néha közeljárt hozzám, 

megérintett – elintézett rondán    

s kit okolnék a tengersok bajért?

 

Időm lejár, szaladjatok papért: 

ha örök fénybe fordul hajnalom

a mindenséged benne hallgatom.

Kapcsolódó írások