Egyszer volt a hol nem volta
ez – az – a spéci eccer vala hol nem idő itt ragyog
gagyog csodát s homályos álmot mutatva agyban
matat ma majd te benne úgy hiszed hisz mindig
ez az ára a szerelemnek – a világ bajai messzire tűnnek
s egy kósza kis sóhaj úgy üt meg mint gépfegyver tüze
ahogy rándul külsőd belsőd össze össze hiába vagy
csavarodva már az őszbe s nem törődsz te mással
csak vele bármilyen súllyal présel a baj vágyak és
emlékek közt élve tőled most minden egyes
katasztrófát megehet a penész akár haldokolhat
az egész világ – te – ha csak pár percre is – de élsz…!
