I.G.-nak
IX.
Kérlek figyelj, és hallgass meg egyszer,
nincsen több élet múlásom után!
A kétely éget, akár a vegyszer.
Élni félek: görcsösen és bután,
vakon araszolok – ez a pokol!
Ne szánj, ha kegyelmet nem hordozol:
égő tekintettel figyeld tusám…
A halált is félem: kivont karddal
közelít, kísért rémálmaimban,
mégis harcos vagyok: vágyaimban
szorított foggal, fölemelt pajzzsal
küzdök, míg eggyé leszek a csenddel:
szemem előtt sötét lesz a nappal,
ha majd Előtted megállok, Mester!
