Ma nem működött a fogászati röntgen, amit alig néhány napja vett a rendelő. Nem kapcsolt rá a számítógép a memóriára. A férfi már egy ideje ott ült a széken, és kipöckölt szájjal figyelte az eseményeket. Dühös volt rá az asszisztens, meg hogy nem tátja nagyobbra a száját és a szájpadlása anatómiai helyzete sem kompatibilis a benne lévő lemezzel, amit mutatóujjával tartott, miközben csorgott a nyála és megszólalni sem volt esélye.
Az asszisztens teljesen kétségbeesetten odahívott másokat is és együtt szidták a technikai felszerelést. Végül nem is annyira a pácienst okolták, inkább úgy általában a világot. Amikor kivették szájából a lemezt, nagyot nyelt és csak annyit mondott, hogy nézzék meg az elosztókapcsolót, ami ott van az asztal alatt, ugyanis fejét a felvétel iránya miatt előre kellett hajtania, így a lenti területet pontosan megfigyelte. Szerinte ott a gond.
Valóban, az egyik elosztó nem volt benyomva, amit korrigáltak, így végül sikerült a felvétel. Megköszönték az ötletet és elnézést kértek a káoszért. Biztos a takarító néni véletlenül elnyomta. Igen, persze, bólogatott a férfi, nem volt nagy gond, ügyesen megoldottuk a problémát.
Aztán mindenki ment a dolgára.
