lassan leltárt kellene készítenem ólálkodnak lelkemben sunyi ordasok
mint elavult operációs rendszerben vírusok támadnak testemben
még lobognak bennem szép tiszta mondatok
akár a hajnalban ébredő fények virulnak szép gondolatok bennem
belátom mégis szép ez az ősz vadgesztenye koppan fejemre
hagyom érni a sütőtököt szőlőt pár paradicsomot
de az ökörnyál már beárnyékolja arcom húzódik szememre
hidegebb szelek fújnak fázósan állig begombolkozok
zárkózottabb lettem én is nem engedek közel magamhoz senkit
pedig tudom nyílnom kellene még mint őszirózsa a kertben
de ácsolják keresztem buzgó őreim nevem szép lassan elfelejtik
csak a zászlók suhognak még értem egy húsvéti körmenetben
lassan leltárt kellene készítenem ólálkodnak lelkemben sunyi ordasok
mint űzött vadkan támad rám az éj egyre rosszabbakat álmodom
belülről égek évek óta s minden gyönyörűt aranyló évet eldobok
szeszszagú izzadt párnáim ráncait bár próbálom simítani vádolom
magam mindenért minden elmulasztott csókért ölelésért
vádként hullanak rám megtépázott szárnyas angyalok
minden elszalasztott simogatásért minden elfelejtett nevetésért
tudom mégis mint gleccser ott fönn majd kiolvadok
leszek csorduló örömkönny Isten szemében
gyermekeim hitvesem óvnak majd engem örökbe zárt szeretetben
amit itt lenn a földön egyre csak reméltem
érzem leszek egy ostya csillogó szent kehelyben
