Egy élet mely szinte el sem kezdődött még,
Valaki nem figyelt reá, s hirtelen véget ért.
Szárnyait kibontva Ő, megszületve angyalként,
Magasban suhan. Hívta a végtelen messzeség.
Mielőtt útjára indult, lehullajtott egy-egy könnycseppet,
Az egyikben reményt adott, a másikban kegyelmet.
Magával vitte a szívében összegyült kincseket,
Hagyott itt helyettük szeretetet, szép emlékeket.
Kikkel együtt szárnyal most a végtelen felé,
Ha valamennyiük könnycseppjeit összegyüjtené,
Talán egy tenger medre sem lenne hozzá elég…
Akkor láthatnák az emberek intő üzenetét!
A fájdalom vihart kavarna e tenger felett,
Széltölcsérbe gyüjtve kiáltaná a sok Nevet.
Angyalok nevét. A tiéteket, kik mártírrá lettetek..
Édes álomban nyugodjatok piciny gyermekek!
Likes
Nincs hozzászólás