Barabási Albert-László fizikus, világhírű hálózatkutató Erdélyben született, Csíkszeredán végezte el a gimnáziumot, egyetemi tanulmányait Bukarestben kezdte el, majd Budapesten diplomázott, és Bostonban doktorált.
Napjainkban is ezen a három, földrajzilag egymástól távoli és sok tekintetben is különböző helyen él. Pihenni leginkább Csíkban tud, dolgozni, alkotni pedig Budapesten és Bostonban.
1995 decemberében New York inspiráló környezetében sétálva gondolkodott el azon, hogy a csodálatos, lüktető várost hány és hány emberi kapcsolódás, társadalmi háló szövi át, és milyen hatalmas telefon és elektromos hálózat működteti. Ekkor határozta el, hogy hálózatkutatással fog foglalkozni. Az IBM-nél készítette az első hálózat vizualizációját, ami még nem valós adatokra, hanem modellezésre támaszkodott. Több cikket írt, amelyeket szeretett volna megjelentetni tudományos folyóiratokban, ám azzal kellett szembesülnie, hogy ez a téma akkor még nem sokakat érdekelt.
Az elmúlt huszonöt évben azonban minden megváltozott. Laborok tucatjai foglalkoznak hálózatkutatással szerte a világon. A témában doktorálni lehet és népszerű konferenciákat rendeznek. Az elmúlt két év – a covid időszaka – még nagyobb érdeklődést hozott. A hálózattudomány kilépve a tudományos intézményekből, ismertté vált az egész világon. Baráti beszélgetések tárgya lett, akár egy film vagy egy irodalmi alkotás.
Amikor a covid megjelent 2019. decemberében, a laboratóriumban az eszköztár készen állt a vírus hatásainak modellezésére, tesztelve az ebola, a zika, a H1N1 és a SARS vírusokon. A kutatók szinte pontosan tudták már, hogy mekkora a baj. A társadalmi érzékenység és a politikai eltökéltség azonban csak akkor éledt fel, amikor az olaszországi történések kapcsán az egész világ láthatta a helyzet komolyságát. Ekkor vált Barabási professzor laboratóriuma és kollégája Alessandro Vespignani a Fehér Ház modellezőjévé, a vírus terjedését és hatásait illetően.
Az első lépés több mint 20 évvel ezelőtt, Barabási Albert-László Behálózva című könyvének megjelenése volt. A könyv a hálózati gondolkodásba vezeti be olvasóját, olyan nyelven, amelyet azok is értenek, akik nem rendelkeznek magas matematikai képzettséggel. Népszerűsége és olvasottsága első megjelenése óta töretlen. A könyv struktúrája, üzenete és az akkor megfogalmazott alaptörvények a mai napig változatlanul érvényesek. A Behálózva alapművé vált, tankönyvvé az új generációk számára.
A hálózati gondolkodás hozta létre az olyan hatalmas szociális hálózatokat is, mint a Facebook vagy a Twitter. Ezek létrejöttéhez az algoritmusok hatalmas fejlesztésére volt szükség, ami a legfontosabb háttérmunka a hálózattudományban.
Barabási Albert-László irodalmat, színházat, történelmet kedvelő erdélyi családból származik. Fiatalabb éveiben szobrásznak készült. Az egyetemeken, miközben egzakt tudományt tanított, elvégezte az ott induló különböző művészeti kurzusokat. Fontos számára, hogy a tudomány és a művészet egyaránt jelen legyen az életében. Felmerült az igény, hogy munkatársaival ténylegesen láthatóvá tegyék azokat a rendszereket és hálózatokat, amelyekkel több mint 20 éven át foglalkoztak, a vizuális művészet vagy akár a szobrászat eszközeivel, azzal a céllal – a káprázatos esztétikai élmény mellett – hogy részletesebb adatalapú képet találjanak a viszonylag adatszegény művészeti világban.
Ez tulajdonképpen a professzor másik nagyhatású könyve, A képlet továbbgondolása, amely lényegében arról szól, hogy hogyan értsük meg a tudományt az adatokon keresztül. Itt a cél ugyanaz, adatokon keresztül megérteni a művészeteket.
A művészetben és a tudományban ugyanaz a kreatív folyamat jelenik meg. Az új formák keresése, felismerése és a már meglévő formavilágba integrálása a művészetnek és a tudománynak egyaránt sajátja.
2020-ban a budapesti Ludwig Múzeumban létrehoztak egy nagysikerű kiállítást ezekből az úgynevezett adatművészeti alkotásokból. A kiállítás anyagából egy gazdagon illusztrált album is készült, Rejtett mintázatok – A hálózati gondolkodás nyelve címmel.
A hálózattudomány önmagában nem oldhatja meg a problémákat, de mára elengedhetetlen eszközzé vált a problémák kutatására, feltérképezésére. Ha meg tudjuk fogalmazni, hogy mit szeretnénk vizsgálni, megkereshetjük a hálózat releváns részét a kutatáshoz.
A hálózattudomány eredményei számtalan területen alkalmazhatóak és új irányt adnak a kutatásokhoz.
Barabási professzor laboratóriuma néhány éve az élelmiszerek szervezetünkre gyakorolt hatásait vizsgálja.
A táplálkozás során több ezer különböző molekula jut be a sejtjeinkbe, amelyek különböző módon befolyásolják a sejtekben lévő hálókat. Bizonyos molekulák (150 db létezik) az élethez szükséges energiát biztosítják a sejtek számára, például a zsírok, cukrok, stb. A kutatás azonban a többi 130.000 db molekula hatásának megértésére irányul, amelyek szabályozni képesek a sejtek működését úgy, hogy a sejteken belül a fehérjékhez kapcsolódva bizonyos folyamatokat elindítanak vagy leállítanak. A táplálékunk vizsgálata megmutatja, milyen molekulákat tartalmaz az ételünk, a hálózati orvostudomány eszközeivel megismerhetjük, hogy mely anyagok betegítik meg az emberi szervezetet.
A nagyközönség ebből egyelőre egy olyan eszközt tapasztalhat meg Amerikában, amely az élelmiszerek feldolgozottságának mértékét képes jelezni. Az áruházakban a hűtött anyagokon kívül minden élelmiszer valamennyire feldolgozott állapotban kapható. A laborban kifejlesztett eszköz megmutatja, hogy a termék egyszerűen feldolgozott, például hámozott, vagy ultraprocesszált, vagyis a feldolgozás során molekuláira szedték szét és a fogyasztás helyén újra összerakták azt. A kutatás szerint a nagymértékben feldolgozott ételek fogyasztását kell visszaszorítani, mert ezek a kémiailag legkevésbé egészséges élelmiszerek.
Barabási professzor azt mondja, hogy az egész emberiséget érintő globális problémáinkra globális válaszokat kell adnunk, mert a lokális megoldások nem lesznek elegendőek.
A hálózattudomány képes feltérképezni a klímaválság problémáját is. Amint a politikai akarat megszületik, a klímaválság megoldható lesz. Azok az emberek, akik a napi megélhetésért küzdenek, kevesebbet képesek tenni, szemben az elittel, de a felelősség mindannyiunké, és meg kell tennünk, amit tudunk. Például takarékosan kell bánnunk az energiával. A professzor Budapesten nem tart autót, gyalogol vagy biciklizik, de Bostonban is gyalog jár be naponta az egyetemre.
A következő 50 év, a professzor szerint, az agy, a tudat kutatásáról fog szólni.
Az agy neurális háló, amely még nincs feltérképezve, mert nincsenek invazív módszerek. Az utóbbi tíz évben alakult ki az eszköztára az agy neurológiai feltérképezésének, egereken. Forradalomhoz fog vezetni az agykutatásban, ha neurológiai hálózatának térképe elkészül.
Nyáry Krisztián a Buksóban arról kérdezte a professzort, tervezi-e, hogy szépirodalmi művet is írjon. Válaszában Barabási professzor kifejtette, hogy nem érzi magában az ehhez szükséges fantáziát. A regényírók, például Asimov vagy Cixin Liu olyan fantáziával bírnak, hogy hiteles és izgalmas világokat képesek teremteni könyveikben.
Barabási Albert-László ha egyelőre nem is tervezi világok teremtését, a hálózattudomány és az új vizuális nyelv megalkotásával viszont saját világunkhoz adott izgalmas, új nézőpontot. Új irányokat mutat a tudományok és a művészetek világának szinte minden területén.
Fridrich Piroska
fotók: Túry Gergely, Barabási Lab
