Mozdulatlan fehér az erdő. Életnek nyoma sincs. Álomvilág, ami valóság. Álom, hogy tud élni, zenélni és mesélni. Álmodni a tavalyi nyárról, a sok kedves, forró napról, amikor senki sem gondolt a dermesztő rövid napokra és az elviselhetetlenül hosszú éjszakákra. A mámoros méhzümmögéssel és kakukk-dallal díszített órákra, amikor született a tavasz és megjöttek a várva-várt vándorok. Amikor újra benépesült az erdő, és a derengő hajnalokon nem a dér, hanem a harmat cseppjei ezüstözték és ölelték át a gyenge leveleket. Akkor már feledésbe merültek az elmúlt tél kemény megpróbáltatásos, hideg napjai. Élet sarjadt mindenütt, faodúban, hangyabolyban, magas fákon rakott fészkekben, pipaccsal hímzett erdei gyalogutakon, sietős, kis patakokban, újra rakott gólyafészkekben és zümmögő méhesekben, hullámzó zöld vetésekben, ahol a fácántyúk féltő gonddal terelgette a nemrég kikelt csirkéit. Az erdész házában, ahol béke volt, és boldogság.
Kivirult az erdő, mint egy szép, eladó leány. Életet adott az erdő, fiókákat, az új nemzedéket nevelte és átölelt mindent – mindenkit.
Amikor megszületett a nyár, akinek már csak folytatni kellett azt, amit örökségbe kapott a tavasztól. Erősíteni a gyenge hajtásokat, nevelni és védeni a fiókákat. Kakukk-szóval hímezni a derengő hajnalokat, amikor zsenge füvet legelésztek az őzek az erdei tisztásokon, amíg magasan vitorlázott a halászsas a folyó felett, és szikrázó napsütés ölelte meg a tájat. Remegett a levegő a melegtől és a madárdaltól. Holdvilágos, csillaghullós augusztusi éjszakákon, amikor rikoltott a bagoly, hangosan csörtetett a vaddisznócsalád az avarban, szúnyogmuzsikát ringatott az éjszakai szellő, ékszerként világítottak a bokrok alján a szentjánosbogarak. A nyár egy-egy dolgos nap után fáradtan, de hálásan nézett végig az erdőn, ami felett lassan gyülekeztek a csillagok, csak azért, hogy kicsipkézzék az éjszaka takaróját. Tücsökciripelős muzsikával ringatta magát az éjszaka az erdő felett és azon túl.
Talán most is erről álmodik az alvó erdő. Lehet, hogy a tavasz is, elindult már az alvó rügyekben.
Álmodj, téli erdő, veled álmodom én is!
