Tudom-e azt nyújtani, amit kaptam tőled,
A jóságot, amit talán viszonozni nem lehet,
A gondolat démonja ellenkezik emiatt.
Én vadul szabadulnék, de elhesseget a gondolat,
Hogy megtagadni egymást,
Soha, de soha, nem szabad.
Olyan vagyok én néked, mint egy hervadó vadvirág,
A mosolyod mégis örökké visszavár.
Álmaim asszonya, a szerető mosolyod újra visszasír,
Mint bódító illat, az illatos fű szaga,
Álmosító hangod hív, álmaim nője,
A boldogság legyen örökké veled,
Hisz az élet múlásával tudhatod meg,
Ki volt aki, örökké szeretett.
Szuna István
terjesztői sorszám: 1721
pálya: Hollán E. u. × Budai Nagy Antal u.
