Ösztön és tudat,
két hatalmas hegy,
közöttük a völgyben
csordogál egy patak.
Nos, az a patak:
a Te életed.
Akármerre fordulsz,
sziklába ütközöl.
Ha felfelé folyhatnál,
a szirteken átcsapnál,
szabad lenne életed,
szabad, mint a képzelet.
Ám, Te csak folydogálsz
a völgy rabszolgájaként,
a hegyek kinevetnek,
viadukt ível feletted,
de Te azt észre sem veszed.
Nem kenyered a képzelet,
minek is fáradozni,
jobb csendesen csordogálni.
