750. szám Vers

Leé Józsinak

Szerző:
nézlek Józsi itt a papíron ahova
némi nyomod rajzolta tollam
sikoltva mégis síri csendben;
a papír nem – csak a lelkem...

mi látja hogy hívsz bár nem akarsz –
unatkozol ott; ez emberi dolog –
én itt teszem azt s annyi minden miatt
halogatom egyre azt az utat

pedig jó volna úgy lehet pihenni
fekve mennyei fűben (vagy pokoli
tövisek közt – meglehet egyre megy)
s bámulni egyre a felhőket a

le-nőket a fentieket s az alantakat
bármily gyér is legyen sóvárgása
a szerelemre egy halottnak meg
az élet egyéb örömeiért

mint gyilkos erőszak rablás
elnyomás és felkelés robot
és háború némi kis
nagy világégés – látod

Te időben elmentél... hát
csak várj – nemsoká
én is jövök ne félj!

Dvorcsák Gábor (1955-2020)

Szerző

Kapcsolódó írások