Mintha a csillag nehézkedési csendben valami semmi az ami volt csak ritka szőttesű visszhang keringő ezüstös áram fényhártyás téli levelek alatt ** Nem tudni mi követ téged mi hív De látod az arcot a szobát hogy felszáll és kiúszik eléd a december estek aranyán És mennyi kis szépség zúzalék a tárgyak rejtett színén És a ház ahol a kert ó majdnem egy ének ahogy a türelmes hóesés emeli óriás tiszta falait * Egy-egy szemcsékig lecsiszolt hajnal egy dallam egy hang távolodik és közelít a meghitt gyermekkor helyén s egy mindennél parányibb csillám ahogy igéz és hív a vizek tisztásán át már látod a derékig-hajú anyát tiéd e csöppnyi kis ragyogás tiéd a feltámadás a szélben és az arcok és nevek szavak oldása kötése mintha csak maroknyi kéve vagy felfoghatatlan folytonos jelzés korom és fény a lélegző ikonok helyén
Likes
Nincs hozzászólás