Búskomor asszony elindul az éjben, merre lehet az eltűnt férje. Kín és gyötrelem, tomboló szélvihar ruháját szaggatja, fájó léptekkel elindul újra. Csapzott haját vad szelek tépik, suhanó árnyak követik végig. Kitépem szívem, odaadom lelkem, csak te élj, egyetlen szerelmem! Vad, szilaj viharok, mutassátok utamat, merre keressem szeretett uramat. Égiek ura, te mindenható isten, nyújtsd jobbodat mégis merre induljak? Messze távol, ahol az élet sugara elhalad, ott lesz szeretett, jó urad. Köszönöm neked, mindenható, visszaadtad, akit szeretek nagyon. Átöleli párját, öleli, csókolja, örömét, bánatát van kivel megossza.