Még poroszkál bennem néhány költemény

mielőtt végleg hazatérek az égi mezőkre
még poroszkál bennem néhány költemény
néhány naplemente vöröslő alkonyat talán még megtalál
kiengedi gyeplőjét kezéből a hajnal
egykori bús magányom csöndben meglapul
mielőtt rátámadna bősz tigrisem a szelíd őzre
még megcsillan egy-egy glória szelíd apácák fején
néhány holdfény lassan csörgedező patak talán még utamba áll
kötözi lelkem szorosra az idő egyre több bajjal
de egykori bilincsem szép lassan meglazul
megyek gondjaimmal felfelé árnyékom hull sötét temetőkre
még pislákol szememben egy-két lámpafény
néhány elesett csók talán még talpra áll
lehet hogy kibékülök végleg önmagammal
mielőtt beenged az Úr nagy országába egy kiskapun

0