Ott ült a parton a langyos alkony, vég nélküli csók, éppen nekem szólt, árva lelkemnek küldte szelíden. Álltam, reszkettem, és gyönyörködtem, kéjesen remegtem, szólni sem mertem, el ne riasszam, fenséges malaszt. Solymár, 2024. 06. 09. Tizenöt óra 33. 2024 június, harmadik díj