Ha meghalok, ha meghalok, nekem ne dúdoljatok, ne mondjatok meséket, mikor én már nem élek. Mikor én már nem élek, majd senkitől nem félek, szellőn ül a lét pora gyorsan vágtat, lángolva. Komika a temető, halott „házán” nagy fenyő, színjáték és muzsika, kiürült a patika. Nincs szer, ami használna, alamizsna parázna, mélyre szántott barázda, tollal töltött kispárna. Pennám hegyén tinta sercen, ne várd az utolsó percem, ha meghalok, mert meghalok, nekem ne dúdoljatok.
Likes
Nincs hozzászólás