holt vízben úszom bámulnak szemembe könnyes pillákkal rajzolt halak nehezít sűrű éjszaka de fönntart a mélység part sehol semerre part rémület simít a víz alatt számszélén kapaszkodik csíbor molnárka vizipók menekülnének semmibe merült partokig fölöttünk a vízre hajló valahavoltak ága kísér a magukra hagyott csillagok szomorúsága
Likes
Nincs hozzászólás