a szemedről a festék ahogy a mocskolódás is lepereg rólad becsontosodnak a lukak a lelkeden pont ahogyan becsontosodik a kihúzott fog helye és nem lesz már ugyan meg mind a harminckettő igen nem maradsz változatlan de szükségtelen önsajnálatba temetkezned hiszen akármi pótolható porcelánból vasból aranyból néha még műanyagból is mire vége lesz mert az tuti hogy vége lesz belőled hiányozni fog minden eredeti a tüdődet is belepi a por de te csak ki ne fújd a füstöt tartsd magadban amilyen mélyen csak tudod addig amíg porrá nem változol