Felhívott mondta visszajött a szülővárosába látni szeretne a lépcsőn megállt nézett belépett átöleltem éreztem testén hogy szidták sokat dolgozott várt virrasztott éreztem hogyan ült huzatban ott keresett ételmaradékot a hűtőben hajnalban így öleltem ötven évét zihálását testemmel fogtam be tekintetét ami másnak semmit sem ért most velem volt nem csak nálam mint régen ha ment lefelé a lépcsőn igazította szívét el tőlem csak öleltem öreg testét és megértettem hogy meg fogunk halni - ő is én is - tartottuk egymást megint csöndes lassú megértésben.