December napjai közé belopódzott a Karácsony, s mint lélekbe mart szorongás, vacog a képzelt kalácson. Fogadkozunk nyakra-főre – ölelni, szeretni szokás. Gazdag látvánnyal tornyosul a pénzben mért gondoskodás. Meghitt ünnepi zenére angyalok járják a táncot. Könnyű libbenésük sejtet ártatlan, szelíd világot, de csillagszóró szikrák közt felzokog a hiány hangja. Kiszakadó sóhajunkat se fény, se szó nem takarja.