most nincs háború vagy mégis – egy hónapja nem írtam verset üszkösödnek bennem a szavak akár a mélyvénás trombózisos lábak belülről őszülök lassan hideg télbe pedig micsoda illata van a lugason a szőlőnek darazsakat legyeket ejt csapdába hitvesem kifüggesztett műanyag flakonja s mint vöröslő alkonyat csordul a passzírozott paradicsom leve szűk nyakú üvegekbe pedig béke van az olajfák alatt mégsem jajdul bennem a szó mosolyom sem a régi pásztázzák égboltom vad reflektorok s mint lelőtt papírrepülők zuhannak rám az éjjelek most nincs háború vagy mégis – egy hónapja nem írtam verset nem tudom miért de csönd van bennem jóleső bágyadt öreges naplemente s akár a hadifoglyok vesztett csata után megkötözött kezekkel hevernek rajtam a mondatok lökdösném le magamról őket de belémfúródnak akár nyílvesszők a céltáblába átölelnek óvnak dajkálnak akár anya a gyermekét nem tudom miért de jó ez a hallgatás talán érik bennem még sok vers sok szonett hexameter sok elégia de magányosabbak a nappalok így szavak nélkül csak este látogat meg egy-egy elkóborolt dallam nem tudom miért de jó ez így most nincs háború vagy mégis – egy hónapja nem írtam verset nem tudom miért de csak áltatom magam mert vége a nyárnak hidegebb szelek fújnak ökörnyálak húzódnak arcomon s üszkösödnek bennem a szavak akár a mélyvénás trombózisos lábak belülről őszülök lassan hideg télbe pedig micsoda illata van még egy-egy rózsának s mint vöröslő alkonyat csordul szívemben a hála hogy józanul élhetek
Likes
Nincs hozzászólás