ha vakvágányra szaladt a jelen oly mindegy hogy a váltó romlott el vagy a jelzőfény hamis nincs értelme megfújni a sípot ha fehér kendőt lengetnek az érvek is miközben egy pillantás alatt kihűlt fészket ver le a vihar még visszafelé szaladnának a fák de már nincs ragaszkodás mint gazdának a földhöz a talpalatnyi más értelmet nyer az egy kereszt egy csoportos jajdulás s valahol a közeledben észre sem veszed hogy a dübörgést felváltó némaságban egy lélek kér feloldozást