mint a szétszáradás határán egy valamiféle agyragasztó és koplaló ágy szomjas szék elhízott fotel keservest kínzatolt bútor mind ahogy ők csak szeretnék esténként lelkünk nyikorogva úgy fut el messze mesze innen össze csak össze vágy – az enyém veled s a tiéd velem ó de mély s mi szögekkel teli ez a verem...
Likes
Nincs hozzászólás