Kies: Tévúton A Cseppfolyós Frász partján az Érthetőség határán fekszik a Dereliktia. Főterén egy felkötött, arctalan alak nyakában tábla lóg. Külső felén ez a szöveg áll: „Az asszi’metria – jobb kezemen ravaszra hajló mutatóujjam: halántékomhoz szorítva. Balkezemben pedig borospohár ciánnal csőre töltve.” Belső oldalára pedig a következőt írták „Egy sikátorban állok az életemen végigsöprő nukleáris holokauszt epicentrumában kezemet forgatva felfigyelek tenyerem kusza je-len-tés…es…ség…é RE! Egy pillanat- ra elvesz veb enne ezt olvasom ki belőle: AKI VADÁLLATOT CSINÁL MAGÁBÓL, AZ MEGSZABADUL AZ EMBERI LÉT FÁJDALMÁTÓL!” Ész nélkül nekiiramodok. Túlhajszolok egymegnem fogant gondolatot. Addig-addig követelem, mígnem egy mólóra érek, ahol egy strandszékre ültetett puffadt hulla ölében egy tábla fekszik, amin az áll: Tengernagy! Megtorpanok. Meg- ha- jo- lok. (A tábla szétkarstolt felülete egy másik mondatot rejt: „Idővel imába foglaltam a menekülés gondolatát.”) Nyolc másodperc alatt leélni száz évet! – visszhangzik e mondat, visszhangzik e mondat, elmémben, amint a világítótorony közelében járok. Puff és reccs. – hessegetem el ezt a nyugtalanítóan felszabadító ábrándot, és továbblépek. Egy zsákutca macskaköves útján bukdácsolok. Lépésről lépésre orra bukom e szemfényvesztésben. Orrvérzésig vesztegetem magam arra, hogy csakazértis egység ez az út, aminek igáját – mint a falról felpattogzó festék – leveti magá- ról minden egyes felszínre bukkanó macskakavics, mik önállóságukban eldőlnek. A kitaposott ösvény helyén újratelepített erdőnek se híre se hamva csak.

Bódis Kriszta reflexiója:
Hömpölygünk, botladozunk, nekiiramodunk újra, megtorpanunk, hullámzunk, hullámtörő köveken szétspriccelünk, elbotlunk, zuhanunk, emelkedünk, esünk, belekacagunk, belesírunk, fennakadunk és kitépjük magunkat, káromkodunk, eltévedünk, visszatalálunk, rátalálunk és elveszítjük, megértjük, elejtjük, összetörjük, odavágjuk, elúszik, kanyarog, megviccel, elveszti az eszét, lenyűgöz, tovalendít, elszédül, beragyog, fáj, vonz, üt, hasít, elragad, csodálattal tölt el, arcul üt, nem hagyja magát, makacs, üde, hideg, lángol, döcög, kiüresít, csattog, repedezik, zajlik, megtorpan, vele megyünk, magával visz, vonszol, rángat, otthagy, visszanéz, könnyek nélkül zokog, káromkodik, viharzik, megtépáz, kiég, kivirágzik, lehullik, elszakad, magadra hagy, elhagyod, megérkezel, nincs vége, ez az a vers, amiről beszélek.
[…] KIES: Tévúton […]
Comments are closed.