Több vagy…

Néhanap lábaid megmerevednek,
agyongyötört csontízületeikkel
szövetkeznek az inak, az izmok,
és úgy döntenek, nem visznek tovább.
Mélyenülő, fáradt szemeidet
sóbálvánnyá váltan mereszted
a falon függő órára, hiába:
szívfacsaró kérlelésedre a másodpercmutató
gúnyos tiktakolása válaszol,
fittyet hányva rá, hogy fogytában az időd;
hiszen ő az ura, mindenható felettese.
Tudatában a kötelező menetrend
túlteljesítésének kockázatával,
harcolsz vele mégis.
A vonal süket, de tárcsázol
újra meg újra.
Ablaküveg nélküli kereteken
dobsz be féltéglákat,
mintha nem lett volna aznapra elég
a dolgoknak folyásából…
Akkor kegyelmezhetnél lelkednek,
önostorodat tűzre vetve,
mert ha folyton csak adsz, és adsz, és adsz,
elfogysz barátom, majd rádöbbensz:
még arra sem veszik a fáradságot,
hogy rádbélyegezzék recycling,
még arra sem,
szelektív kezeljenek.
Törődnöd kell hát magaddal,
hinned, több vagy, mint
petpalack, reklámújság, veszélyes hulladék.

2021 május, harmadik díj

0