Egy kifosztott nap után reggel, kettesben a csenddel, csak figyelem, hogyan csúsznak el egymáson a percek. Biztosan érted, miután megannyi kifosztott nap van mögötted is, és gyöngyöző bánat-könnyek a végtelen hosszú ruhaszárítón, ahová mementóként hullajtottad őket. Figyeljük együtt, mi mint változik, aztán engedjük tovább a vonatunkat. Ráérünk. Jön másik. 2021. Június verse