Szabadon lélegezve

Tornyot építesz magad köré,
védekezésül a Világ ellen,
egymásra pakolod a kő helyett
a régi sérelmeket, fájdalmakat.
Kötőanyaga a reménytelenség,
a kilátástalanság, és a félelem.
Körbezárod, már egy kis rés sincs, –
ne jöjjön be a világosság,
ne kerülgessen az újrakezdés lehetősége…
Elfekszel a csupasz padlón,
és arra gondolsz,
így maradnál, míg dobog a szíved.
Az éjszaka fekete,
sűrűsödik a magány,
ijesztő árnyak tűnnek fel
magad építette tornyod falain.
És akkor felébredsz, azt remélve,
mindez csupán egy rossz álom volt,
de mindhiába, mert ebben élsz
nappal s éjszaka,
míg nem veszed a bátorságot,
hogy porig rombold,
és szabadon lélegezve
tovább haladj utadon.

2023 július, második díj

0