FUIT * Az ismeretlennek Sajnos megint parádét rendeznek: a liget elé csődülő csőcselék mind fiatal, életunt és nyegle. Vedelnek, majd jöhet a csőrepedés a fák s bokrok közt: vizelnek hosszan és annyit, hogy a fa majd’ megroppan a dülöngélőktől s fejük oly nehéz! Kedvenc helyemen; éppen itt a sírnál is van egy: iszik a hantra állva: válla a kőnek dől, álla fákra bök, állat! s száját elhagyja egy kis nyál... Fiam! gyarló talpad alatt e holt névtelenül is több s belőled, tisztán látom, nem marad még annyi se: volt. *A városligetben van egy sír, amelyben egy magát megnevezni nem kívánó, réges-régen élt ügyvéd nyugszik. Az ügyvéd a végrendeletében hagyományt juttatott el a városnak, és cserébe csak annyit kért, hogy a városligetben temessék el névtelenül, és a sírkövére csak annyit véssenek: FUIT – VOLT. Nagy hatással volt rám ez a felírat. A XIX. századi Magyarországon egy ügyvéd nem lehetett akárki. Sokat gondolok erre a nevét halála után eldobó emberre, és arra, hogy vajon milyen érzelmi kötődései lehettek a várost akkoriban kívülről övező ligethez?
Likes
Nincs hozzászólás