Hol lehet az Isten? Nem tudom. Két levelem jött vissza bontatlanul tőle. A ráckevei úton adtam fel őket: szétlökdösve a felhőket, becsúsztattam a megnyíló résbe, szakadó karácsonyi hóesésben, hatvannyolc rohadt telén. Az egyikben azt írtam, hiányzol Apa. A másik az Úré: engedd Őt haza. Hoztam bort a boltból, a legfelső sorból, lássák, óriás vagyok. Nem kell gombfoci, se villanyvonatok, csak Te legyél nekem, bár gyerekruhám nem szkafanderem, de lélegzetvisszafojtva felvinnélek a Holdra, megmutatni a Földet, hogy szereti a kék a zöldet, átölelve mind a hat világot. Mióta elmentél már iskolába járok, nevem belevésem a padokba. Minden este a kocsma előtt várok, fülelve, mikor kordul gyomra, ám csak a volt, a soha tántorog ki ajtaján. Ilyenkor ballagok az éj sóhaján, mely mintha szánna. Nem kell! Mert agyag-döngölt szobánkban ott ülsz mellettem, borod iszod..... És én hallgatom, ahogy az üres pohár a szádon néha felszipog.
Likes
Nincs hozzászólás