778. szám Széppróza

Fenomenális

Szerző:
Fenomenális történetet írtam. Az úgy volt, hogy megvolt már az egész a fejemben, ám sehogy se fért bele semmilyen kategóriába. Hát akkor most hová tegyem! Aprókának hosszúra sikeredet, novellának viszont rövid. Szatírának túl vicces, kabarénak túl komor. Dicshimnusz nem lehet, mert borzasztóan szókimondó, vádbeszéd sem, mert senkit sem vádol. Hát akkor micsoda? Ugyanis csodának sem mondható.
Kénytelen, kelletlen, Jóska-Pista bácsihoz folyamodtam. Na, ne tessék csóválni a fejét, kedves nyájas olvasó, mert ha lehet valaki Feri-Józsi, akkor mért ne lehetne bárki más Jóska-Pista. Annak idején gondot okozott szüleinek a névadás, mivel történelmi tény, hogy öt Pista királyunk volt, igaz, V. István keveset ért, az első viszont annál többet. Jóska királyunk meg csak kettő és fél. Első és második József, valamint Ferenc József fele. Ráadásul a Pisták sokkal régebbiek. Csakhogy, az én aranyos öreg barátomnak nagyapja előbb született, mint apja, ami igazán nem nagy csoda. Úgy illett, hogy nagytata neve, a József legyen elöl.
Nos, az én jó, öreg barátom számomra egy jól bevált lakmuszpapírként funkcionál, már sok-sok éve. Legújabb műveimet mindig neki adtam elő először, főleg, ha kételkedtem annak minőségében. Jóska-Pista bácsi kiváló műítészként működik. Minden alkalommal elpirul, és biztatóan csillog szeme örömében, ha tetszik neki a mű, de elsápad, villámokat szór szeme, ha nem. Hamar rájöttem, érdemes hallgatni rá.
Ezúttal borvörös arccal, meghatottságtól fátyolos szemmel mondta ki az ítéletet. Jaj, fiam, hiszen ez fenomenális. Siettem haza, hogy mihamarabb le tudjam írni, ám aprócska malőr áldozata lettem. Pont a legszebb, legfontosabb részt, a csattanót elfelejtettem útközben. Most itt állok a csaknem teljesen kész fenomenális művel a kezemben, de a legfontosabb nyolc-tíz százalék hiányzik belőle. No, de sebaj, előbb-utóbb visszajön az agyamba, s akkor nyomban le is jegyzem. A következő kiadásban biztosan benne lesz.

2024 március, második díj

Kapcsolódó írások