703. szám Vers

Kiáltani kellene

Szerző:
Megint itt vagyok
a szóróparcellatéren,
ahol a vízoszloppal
magasra emelkedett
tested por martaléka
– a gravitáció parancsára –
alázuhant az is a virágágyásra,
s most béna mozdulatlansággal pihen,
és néma csendesség lapul
a színek tarkaságán,
meg a füvek vigyázzba álló szálai között –
de a légen át hallani lehet
a rohanó kocsik, zajgó villamosok,
s mind az élő zajok szüntelen zsibongását…
én is csendben ülök a padon,
pedig kiáltani,
jajongani kellene Érted!

Kapcsolódó írások