Hat küszöböt már átléptem A hetedik felé megyek szépen A sebesség nem a régi már És oly kihalt az út menti táj Szürkeség van közel és messze Ilyenkor az ember színeket keresne De csak a halovány derengés marad Félni kell, mert elesni nem szabad Talán valahol a küzdelem végén Lesz még sok bátorító élmény És várnak ölelésre tárt karok Valahogy elmúlni még nem akarok