Rémálmaimban apnoétól verve lever a víz, egyre csak horkanok, képekbe vágva, zúgva, sisteregve Imrévé szednek néma szótagok. úgy fáj a fogam vágtat a számban sok megpatkolt lovam köhécselve tépem a képem könyökig vérben rökönyödve nézem az éltem hol hónaljkutyát űz a fokhagymabűz közben a patkolatlan halhatatlanság néma jajkiáltásai űznek tovább engem is egynémely eszközben Lerúgom magamról a paplant, nem játszom én a halhatatlant, mert győzött az antant. A konyhában aztán félve körbenézek, hogy betörtek-e hozzám a szilaj kenézek? Bögrémbe olykor kolumbiai kávét töltök odakinn nem figyel se mécses, se sütőtök. Tetejét a kezem remegve fogja, az olasz főző nehogy kikotyogja, hogy mentális teret nyert Sumer meg Akkád szagolnám helyettük a szép csipkés tangád. Körülzsong Kolontár, Devecser és Ajka, hamisan peng az udmurt balalajka. Igába dönt ismét a kazár nagykagán, Sümeg felett is felzendül majd az ezán.
Likes
Nincs hozzászólás