láttalak egyszer egy trabzoni lokálban hol szántottad vadul a táncparketteket nem mertem akkor még Veled lenni párban mert arabsul tanultam az etiketteket visszaköszöntél hát andalúz mintában, hogy tudod te jól, mit sóhajt a mór lelkem dzsungelében lelógsz egy liánban perzsa lettem bár, mert sok benned a dór azóta éget sok képzelt búcsúcsókod, mióta fürkészem ördögi másaid torkom mélyéről fájdalmam így kibontod, s klemmerbe löknek a villanásaid rántottál volna egykor autodafékba elment a hajó, s te itt maradsz velem mehetek veled majd flancos kis café-kba nyakamon leszel majd kenderkötelem morgok magamban, de menjél csak jógázni meglátjuk, megfér-e a helal meg a vegán? nem fogok miattad a Harmatban bőrig ázni mi van, ha célpont lesz újra az Alderan? űzzük mi még egymást, mint két égi tornász pokolnak tornácán, mennyeknek gátjain alakba formálna bár megannyi szobrász csak fegyencek vagyunk az ég korlátain 2024 február, első díj
Likes
Nincs hozzászólás