Lépések

Kapaszkodik a múlt
Több régi emlék lángra gyúlt
Ám a jövő pórázon rángat
Nem tudod hogy mit hoz a másnap

Válladat tonnányi teher nyomja
Cipeled magaddal a közelgő alkonyba
Letenni nem tudod már örökre szól
A fájdalom veled együtt araszol

Egykoron hitted hogy a sors majd átölel
De galádul becsapott és már nem felel
Bizony árva lettél hű társad a magány
Zsákutcában toporogsz ahol nincs is más irány

És az út végén ha könnycsepp hull a földre
A kezed már ne szoruljon ökölbe
Ne szóljon szád sok velőtrázó átkot
Hiszen láthatod te még e csodás világot

0