Hova sodornak szíved vad folyói? Az a dübörgő, pezsgő áradat? Vajon a sorsok nagy aukcióján eléred-e végül méltó áradat? Bekerülsz a Híres Nők sorába? Akiknek már képe is sóhajt fakaszt, és majd holtod után is felizgatsz szerte a világon millió kamaszt? Ifjú nő, még akármit elérhetsz! Utat törhetsz ezer férfin át. De bárhol is jársz, mindig felidézem szívverésünk csöndes dallamát, mikor mellettem egyszer elhevertél; hosszú hajad félig betakart. Csillagpor szitált a vágyainkra és csendesen izzott az ég, a part. Perc nyugalmat engedtél magadnak, aztán szilaj véred űzött is tovább. Rég volt, mégis fel tudom idézni szívverésünk csöndes dallamát.