tik-tak a tasak lifeg a szélben
az óra alatt ahol a szem odatapad
várja hogy gyere mert nincs semmi
értelmes az FM-en sem középhullám
az üveg üreges keret keresztül a csík
rajta mintha megreped a szilikátos zebra
szürke pora száll a fényben az erkélyen
pár lábnyom az erény nincs a helyén
csak a vágy a tiltott gyümölcsízű
narancsevés utáni csókra annak egész
nőnapi csokra s mint ásító inas
de mégis izmos ujjak a tarkónkon
matatva csorog oda-vissza szánkba
szánkból a nyál egy távoli kvazár
ideles épp s elhüledez ó hogy ez a
kéttagú szerkezet ugyan miféle egy lény…
