Néma hajnalokon

Olyan nehezen indult a nap,
és kifulladással ért véget,
az ágyamba álmodtam magamat,
s magam mellé téged.

A képzeletet valósággá
váltani sok nekifutásba kerül,
éjszakák foszlanak nappalokká,
mire a vágy közös kívánsággá szelídül.

Csilingelnek a csillagok
a néma hajnalokon,
de ezt csak te hallod és én,
a város peremén,
ott, ahol ilyentájt remízekben
ébredeznek a villamosok.

Tán a holnap sem lesz különb,
de mégis hinni akarom,
hogy egy szép napon küszöbödön
lenyomatot hagy lábnyomom.

Minden szív túlzsúfolt mostanság,
a táj pasztell színekben játszik,
nézd csak az angyalok mosolyát:
ölelésünkben testet öltve, bennünk felkáprázik.

Csilingelnek a csillagok
a néma hajnalokon,
de ezt csak te hallod és én,
a város peremén,
ott, ahol ilyentájt remízekben
ébredeznek a villamosok.

0