Mikor első alkalommal gyöngyszemedbe néztem,
A legszebb álmot láttam benne mélyen.
Te közelebb jöttél, én meg szinte féltem…
Tán attól, hogy fagyos lelkem újra tűzben égjen.
De szerelmed kinyitotta szívem zárt ajtaját,
Szavaiddal leromboltad égbenyúló falát.
Mint ahogy a tavasz ad a fákra színes koronát,
Lelked az én lelkemet úgy ölelte át.
Te lettél nékem a hajnali pirkadat,
A tűző nap sugara, mely égeti arcomat.
Te vagy az, kiért szívem dalra fakad,
Ajtaján becsented a legszebb dallamokat.
Összekulcsolt kézzel zengek hálaéneket,
S kérem Istent, vigyázza minden léptedet.
Adjon nekünk megújult, közös, szép életet,
Benne végtelen szerelmet, bölcsességet s hitet.
S ha majd egyszer kéz a kézben visszatekintünk,
Ámulva csodáljuk, miket közösen elértünk.
Már mosolygunk azon, mitől egykor féltünk,
Új célokat kitűzve, új utakon vezet tovább léptünk.
Megjelent a szerző Álmok földjén című kötetében.
Keresse terjesztőinknél vagy szerkesztőségünkben!
