771. szám blog Mirjam

Egy szocmunkás naplója: Amidőn ezt írom

Szerző:

…épp íródik a történelem is. Reális optimistának tartom magam, szóval nagyívű és pozitív változásokat nem látok, aztán lepődjek meg, ezt kívánom. Nagy titkot nem árulok el azzal, hogy két hét az átfutása a cikknek, tehát a címben említett amidőn egybeesik azzal, hogy lemondott a köztársasági elnök(nő). Nemzetünk anyja ugye, aki nem tudta jól védeni gyermekeit. És ez ugyan nem az anyák napi szám, ráérek majd akkor a fejemet verni a falba, hogy ellőttem az anyaság-patronomat egy zord februári napon a lap hasábjaira, de amúgy meg ez konstans témám, lassan 18 éve. És hát valljuk be, az „ahol a büdös, ott a meleg” analógiát követve, hogy ahol a rettegés, ott az anyaság – esetemben mindenképpen. Mindentől képes vagyok félteni és akkor nem is kell elmenni addig a botrányig, amitől most épp fejek hullottak, jelesül a pedofíliáig. Nem is akarok erről írni. Arról inkább, hogy miként küzdök én, hogy (tudom, tudom, nem kell jó, csak elég jó anyának lenni) pont olyan anyja legyek a fiamnak, amilyenre vágyik. Legyőzhetetlen előnyöm, hogy én vagyok az anyja, így maximum az osztálytársak elmeséléseiből lehet némi fogalma arról, milyen is egy másik anya. Meg láthatja az enyémet még hála Istennek aktív, működő vulkánként, aki épp a legutóbbi látogatásunk alkalmával jegyezte meg, hogy mindig ugyanazt főzi amikor megyünk – ezt egyébként nem bánjuk, hiszen a kedvenceink egyike – és hogy meglehet, újítani kéne. Aztán hozzátette, hogy bár évi kétszer meg lehet enni. Liszt, tojás, zsemlemorzsa és egy csipet célzás, hogy ritkán megyünk. A fiam amúgy nagy szabadságharcos extra autonómia igénnyel, így például egy mondatot biztosan nem mondok neki a pár hét múlva esedékes 18. szülinapján, ünnepélyesen sem, meg sehogy sem: Most már nem szólhatok bele az életedbe, innentől a Te döntésed minden. Vagy miket szoktak mondani. Mert én ezt a mondatot a szülőágyon elmondhattam volna, csak akkor még nem tudtam, hogy beleszültem az összes polgárjogi forradalmárt egy testbe és lélekbe. Aztán hamar megvilágosodtam persze, de semmiért nem adnám, pont ilyen gyerekre vágytam egyébként. (További szerelmi vallomások a fiamhoz gondolom a március végi lapszámban lesznek olvashatóak.) És akkor jött az én anyaságom is, egyszerre a márciusi ifjammal.

Személyiségemből adódóan látványosan szeretek, búsulok vagy örülök, mikor hogy. (Anyám pl. egyszer megkért, hogy pókerjátékos semmiképp ne legyek, mert minden az arcomon.) És talán a játszóteres korszak hozta minden vágyam netovábbját, az anyát, aki-ami sosem leszek, a nőt, aki akkurátus, csak a legszükségesebbeket mondja, de azt sustorgó s betűvel, mint a tudósok, akinek a táskájában lapul a gondosan felvágott alma (bio), akinél van törlőkendő és bángg, a kegyelemdöfés: kölesgolyó. Azóta szeretnék, mit szeretnék, AKAROK kölegolyós anyuka lenni. A konyhában rend, a ruhák vasalva, esténként a közös és egészséges vacsora alatt mindig van egy jól időzített okos tanácsa a férjének, ja mert férje is van nyilván – mondjuk akkor még nekem is volt. És esküszöm, nem szemétkedésből írom ezt.

Egyszerűen ez lett a vágyam. Volt, hogy vettem kölesgolyót, merész első lépésként, bioalma is került, azt valamikor egy hét múlva pecáztam ki a retikülömből, rohadva, hála a szermentességének. Mert hát igen, retiküllel jártam a játszóra, de annak tartalmából meg lehetett volna írni az életrajzomat is, vagyis AZOK tartalmából, mert a rossz nyelvek szerint (itt a volt férjemre gondolok) abnormálisan sok retikülöm van. De azokban tényleg nagy idők tanúi voltak, mert üríteni azt macerás. A kölesgolyót nem rohasztottam,
de nem fogyott. És persze almát is kapott a gyerek máskor, csak épp nem akkor kérte, amikor én épp be akartam bizonyítani, hogy olyan vagyok, amilyen szeretnék lenni. Mert ő akkor épp azt bizonyította nekem, hogy olyan vagyok, amilyennek szeret. Nem kölesgolyós, az igaz. A s betűm sem az igazi. És vékony sem vagyok, mert azt elfelejtettem mondani, hogy álmaim anyukája vékony és nem parfümmániás.

De bármikor megvédem, mert az egész életemet jelenti. Ahogy a kölesgolyós anyukák is a sajátjukat. Ettől szép ez, most már tudom. Ennek örömére sütök is sütit. Fehérliszteset.

Szeretettel,
Nuszer Mirjam

Kapcsolódó írások