Ha nem látom, rá gondolok,
– s rögtön magam előtt látom.
Róla szól az ébrenlét,
s az álom.
Bármely fénykép, bármi tükör
– az Ő arca néz rám.
Érte dobban, érte szakad
szívem, ütőerem, vénám.
Megszűnik a tér, az idő,
ha szemébe nézek.
Nem értem az egészet…
