1969.december 12-én láttam meg a napvilágot. Ez kicsit túlzás, mert nem láttam, vakon születtem, de az orvosok kísérleteztek rajtam és 20 éves korom körül láttam 7 százalékot. Ez volt a maximum. Az ikertestvéremmel születtem, de ő nem élte túl, koraszülöttek voltunk. 80 deka voltam. Amire már emlékszem, az az ovi és a Vakok Általános Iskolája. Hát az egy csoda hely volt! Mindig jó idő volt, meleg, mindig volt étel, senki nem gúnyolódott rajtunk. Otthon rossz körülmények között éltünk.
Arról álmodoztam, hogy orvos leszek, de a vakságom miatt esélyem sem lehetett volna. Aztán 12 éves koromban történt valami, egy hozzám közelálló ember megerőszakolt. Onnantól kezdve alárendeltnek, kevesebbnek éreztem magam, anyám nem hitt nekem. Elkezdtem futni, atletizálni, a zuglói iskolámból hazafutottam a XVI. kerületbe. Ismertem már minden kavicsot, így akartam leküzdeni a megalázásomat – hogy futok. Aztán egyszer valaki kifeszített egy zsinórt, én meg hatalmasat estem, összetörtem magam rendesen. Ezután már csak a futópályán futottam. Volt egy csodálatos tanárom, aki- ma sem tudom, honnan tudta-de folyamatosan beszélt hozzám a folyosón. Hogy nem adhatom fel. Mert meg akartam halni. És akkor eldöntöttem, bármilyen akadályt feszítenek is elém, engem többet nem bánthat senki.
17 éves koromban megismertem a gyerekeim apját, 8 közös gyerekünk született, majd a válásunk után a mostani páromtól még egy kislány. Velem éltek a gyerekeim, a nagyobbak már ülik a hullámokat önállóan, amiket az élet eléjük fodroz, de azt kell mondjam, remek hullámlovasok. Egytől-egyig büszke vagyok rájuk.
Volt, hogy nem találtam munkát, így kiálltam az utcára énekelni. Aztán egy idő után már nem ment az ének, mert egy darabka szalonnát félrenyeltem, becsúszott a hangszálaim közé. Olyan magas lett tőle a hangom, mint egy mesefigurának, a mentős azt hitte, szórakozom vele. Nem szórakoztam, ki kellett műteni, két évig alig tudtam beszélni. A hangom már soha nem lesz olyan, mint a műtét előtt, de egy-két dalt újra elő tudok adni. Aztán nekiálltam furulyázni is, ami egyáltalán nem ment, így beiratkoztam a VIII. kerületi zeneiskolába, azóta is hozzájuk járok, fejlesztem magam heti egyszer. Azután jött az, hogy a zenélés mellett árulhatnék újságot is, így került képbe a Fedél Nélkül.
Sportoltam, manapság utcazenélek a Fedél Nélkül és az állásom mellett, de egyik gyerekem sem követi a példámat a spotban és zenében. Nem baj. Nekik a saját álmaikat kell valóra váltani, nem az enyémeket. Ehhez mindig ragaszkodtam. Debrecenben éltünk, aztán albérletben, Budapesten a Havannán, majd Táborfalván. Ott elgázolták az akkor 9 éves kislányomat, én már nagy pocakkal vártam a kisöccsét. 3 hétig feküdt az intenzíven, sírva kértem a Jóistent, ne tegyen ilyet! És segített. Én nagyon jóban vagyok a Jóistennel, szeret engem, szerencsés vagyok. Már a születésembe is belehalhattam volna és tessék: itt vagyok. Adott 9 egészséges gyermeket.
A kislányom rehabilitációja miatt felköltöztünk Pestre, a Máltaiak segítettek. Most is az ő ingatlanjukban lakunk. Nem adtam fel az álmom, hogy egyszer lesz egy saját, vidéki házam. A járvány miatt a párom elveszítette a munkáját és nekem is kevesebb azért a bevételem az újsággal, bár az állásom szerencsére megmaradt.
Beszélgetünk az olvasókkal, zenélek nekik, elmondom mi van a lapban. Nagyon cukik az emberek, és valamiért megbíznak bennem, elkezdik mesélni az élettörténetüket, várják a segítségemet, azt, hogy együtt találjunk megoldást. Volt egy vevőm, sokat panaszkodott, fél évig járt hozzám, mint egy pszichológushoz. Egy idő után eltűnt, nem jött többet. Aztán jóval később odajött hozzám, és azt kérdezte, megismerem-e. “Én vagyok az a fiú, akinek segítettél” – mondta. Nekem ez egy második hivatás, egyfajta lelki segélyszolgálat.
Az EKH nekem nagyon sokat adott, mert van egy közösség, ahol nem érzem magam kitaszítva és ennél többet nem kaphattam sehonnan. A társadalom peremére kerültünk, meg amúgy is ott vagyunk, és itt az EKH-ban pedig azt tapasztaltam, hogy az lehetek, aki vagyok. Nem néznek le mert nincs semmim, nem néznek le mert vak vagyok, és nem néznek le amiért Fedél Nélkült árusítok.
