Eses: Amszterdam (Első éjszaka)

Mindenhol neonok cikáznak. A pupillám tágul és szűkül ütemesen, egyformán. Egy hullámhosszon lüktet a testem. A fülemben zakatol az artériám. Mögöttem cipősarkak kopognak. Balról emberek. Jobbról emberek. Előttem emberek. Mögöttem emberek. Mindenhol emberek. Talán fázom. Talán izgulok. Talán feszült vagyok. Remegek. Cikáznak a fények. Autó dudál. Hol vagyok? Ismerőst keresek a szememmel, hiába. Idegen szavak pattognak a fülembe. Rendőrök biciklin. Fekák ezüstkanállal. Fehér fogsorok villognak rám. Kurvák lökdösik a vállamat.
Ex? No, thank’s! Kiabálok, kezeket söprök le magamról. Sokat. Gyorsan.
Hasis? No, thank’s! Kokain? No, thank’s! LSD? No, thank’s! Joint? No, thank’s! Fucky? No, thank’s! Sucky? No, thank’s! Kurvák röhögnek.
Levegőt!!!!!
Pofa be, birkák! Megint rendőrök. Kurvák el. Ezüstkanalak el. Koldus kopogtat a falábával. Én el. Kavalkád az élet.
Zenekar az utcán. Punkok simogatják a patkányaikat. Bizsergek. Szmog. Úttest. Villamos csörög. Ugrok. Vissza a tengerbe. Könyökök a bordáimban. Zakatol az agyam. Itt sem jobb. Nyáreste van. Tele van a tenger. Úszok. Kiúszok a partra. Megyek. Figyelek. Keresek.
A pupillám egy léggömb. Kocsmák sorban. Whiskey és sör gőze vegyesen. Tódul a füst. Bemenjek? Hányinger. Bemegyek egy mellékutcába. Csend. Vizeletszag. Hányás foltok. Rühes sarkok. Az egyikben egy csöves. Talán halott. Büdös van. Rettenetesen. Menekülök. Mindenütt tenger. Kapubejáró. Belépek. Öklendezek. Mindenütt ember. Sehol egy EMBER! Mindenki néz. Észre sem vesznek. Megyek. Az ég sötét. Minden világos. Tényleg?

+14