709. szám A Mi Kis Családunk

Nana Pál (Ricsi)

Szerző:

A szentesi csibész gyerek

Nana Pál vagyok, de sokan Ricsinek hívnak, az a becenevem. Szentesen nőttem fel, itt jártam iskolába is. Édesapámmal és nevelőanyámmal éltem, majd volt egy időszak mikor nevelőintézetbe kerültem. Csibész voltam, megkaptam érte a büntetésem. Szabadulásom után a családom nem vette jó néven, akivé váltam, nem volt más választásom, feljöttem a fővárosba. Édesanyám itt élt a IX. kerületi Pipa utcában. Kb. öt évig voltam anyukámmal, de a lakáson olyan sok tartozás volt, hogy azt nem tudtuk letörleszteni, így elárverezték és az utcára kerültem.
Először a 90-es évek végén kezdtem az újságozást Ungi Tibor idejében. Az újsággal úgy ismerkedtem meg, hogy a Kálvin tér környékén összebarátkoztam néhány Fedél Nélkül árussal és ők ajánlották ezt a lehetőséget és éltem vele. Igaz először rövid ideig csináltam, mert elpártoltam az építőiparba, de egy idő után rájöttem, hogy nem bírom magam már úgy, ahogy kéne, ezért sok választásom nem lévén visszatértem 2003-ba az újsághoz, amit nem bántam meg.  Örülök, hogy a Fedél Nélkül terjesztői csapatához tartozhatom, számomra ez nagyon fontos, mert ez az egyetlen megélhetésem és a törzsvásárlói köröm megszeretett, várják mindig a lapot, jókat beszélgetek velük. Mert tudod a jó terjesztés titka a kommunikáció. Rájöttem évek alatt, hogy igazán csak az tudja ezt felvállalni, akinek nagy szíve és lelke van. Őszintének kell lenni az érzéseknek, amit az emberek felé közvetítünk, mert azt kapjuk vissza, amit adunk. Amikor elkezdtem újságozni nem értettem még ezt, mára megtanultam. Boldog vagyok, mosolygok, mikor meglátok egy- egy kedves arcot. Az újságozás számomra egy életforma, egy hivatás, tényleg büszke vagyok, hogy az FN családba tartozom.
Az egészségügyi állapotom is változott, ma már nem is tudnék nagyon mást csinálni, meg az az igazság hozzá is szoktam, hogy naponta nyakamba veszem a várost és megyek árulni. Kint lakom a XXIII. kerületben a Grassalkovich utcában szállón már 6 éve. Szeretek ott lenni, 4 ágyas szobában vagyok, jó a csapat is, nem is nagyon mennék már máshová, annyira megszoktam. Hétvégenként szoktam főzni is, most is grill csirkét vettem és készítettem vajas törtkrumplit hozzá.  Nagy ritkán találkozom fiammal is, aki már 23 éves, két családos apuka. De sajnos igazi kapcsolat nem alakult ki közöttünk.
A pandémiás időszak az én terjesztői életemben nem igazán hozott változást, visszaesést, mert alkalmazkodtam az emberek elvárásaihoz. Kesztyűben, maszkban, tisztán, jól öltözötten, egy kis parfümmel illatozva várom a vevőim. Mindig adtam magamra, nem az a célom, hogy adományokból öltözködjek, inkább megveszem magamnak és büszke vagyok rá, hogy meg tudom erre spórolni a pénzt. A cigizésen kívül más függőségem nincs, nekem ha van pénzem is megismerem a haverokat, de nézz oda ott az a fukszos csávó, néhány éve még itt koldult az Örsön, most meg elfordítja még a fejét is. Na ilyen, sose leszek, mert ne felejtsük el honnan jöttünk, hanem tanuljunk belőle.

terjesztői sorszám: 337
lapterjesztő: „ősidők óta”
pálya: Etele tér és Határ út

fotó: Kósa Krisztián

Kapcsolódó írások